Manapság nagy divat könyveket filmmé adoptálni, de szerintem ennek nem kellene azzal járnia, hogy a történetet is teljesen megváltoztatják. Ma sem értem okát, miért volt szükség a végkifejletet totális átalakítására, így a film teljesen nyálas és valószínűtlen befejezéssel zárul.
A könyv izgalmas és egyedi világa Vianne és Reynauld párharcát tárja elénk, ami rengeteg újdonságot hoz mindkét fél életében. A nő úgy dönt, kislányával végre letelepedik egy faluban, Lasquenet-ben, megnyitja a csokoládéüzletét és feladja eddigi vándorló életét. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis itt is, mint minden helyen, megjelenik egy bizonyos "fekete ember", vagyis egy olyan személy, aki nincs vele egy véleményen, és mindenáron meg akarja változtatni, vagy éppenséggel el akarja üldözni.
Reynauld személye valamiféle tabunak számíthat, amit "feltétlen meg kellett változtatni a filmben", ez az egy logikus magyarázat van arra, hogy aki a könyvben egy céltudatos pap, az a személy a filmben egy gróf, a pap szerepében pedig egy fiatal bizonytalan fiú, aki Reynauld irányítása alatt áll. Úgy érzem a film egy kicsit másképp közelíti meg ezt a személyiséget, nem tűnik logikusnak a lépése, sokkal távolabbi, mint a könyvben, ahol még a végén sem enyhül meg, inkább elmenekül a faluból.
Vianne-ra visszatérve a Joanne Harris egy bonyolult, okos nőnek alkotta meg, aki sosem adja fel, a végtelenségig képes küzdeni az álmaiért, a film rendezője nem ismerteti meg eléggé a személyiségét, nem tárja fel az emlékeit, nem mesél az anyjáról, csak valamilyen "kamutörténettel" él, amit Harris meg sem írt. Vianne egyfajta misztikus képességgel bíró nő, ha úgy tetszik boszorkány, aki nem él a hatalmával. Képes lenne hatni az emberekre, kitalálni a vágyaikat, motiválni őket, mégsem teszi. Armande felfedezi benne ezt a hatalmat, úgy érzi, rokon lélekre talál.
Joanne Harris egy enyhén keresztény-ellenes világot teremtett, hiszen az intrikus egy pap, aki a vallási nézeteire hivatkozva próbálja megkeseríteni a nő életét, aki viszont nem jár templomba, és mindig emlékezteti a lányát arra, hogy az egyház a középkorban mennyi gaztettet követett el, embereket égettek máglyán, és aki nem értett velük egyet, megkínozták, és megölték. Talán ez a nézet késztette arra a film készítőit, hogy Reynauld szerepét megváltoztassák.
Roux-szal kapcsolatban is rengeteg a változtatás, Vianne életében ő egy nagyon fontos szerepet tölt be, viszont koránt sem olyan módon, mint ahogy azt a filmben láthattuk. Szerelmük beteljesedik, ám Roux nem marad a nő mellett, Josephine-t választja társául, aminek Vianne örül. A könyv végén kiderül, hogy Vianne gyermeket vár Roux-tól, és ez teljesen boldoggá teszi. A film e tekintetben más, Roux visszatér Vianne-hoz, és a szokásos sablon alapján boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Őszinte véleményem az, hogy ennél jobban el sem szúrhatták volna a filmet, sokkal értékesebb lett volna, ha nem írják át a történetet az "amerikai sablon" alapján. Érdemes elolvasni a könyvet, mielőtt valaki rászánná magát a film megtekintésére, sokkal nagyobb élményben lesz része, előforul, hogy utána csalódik a filmben.
A könyv izgalmas és egyedi világa Vianne és Reynauld párharcát tárja elénk, ami rengeteg újdonságot hoz mindkét fél életében. A nő úgy dönt, kislányával végre letelepedik egy faluban, Lasquenet-ben, megnyitja a csokoládéüzletét és feladja eddigi vándorló életét. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis itt is, mint minden helyen, megjelenik egy bizonyos "fekete ember", vagyis egy olyan személy, aki nincs vele egy véleményen, és mindenáron meg akarja változtatni, vagy éppenséggel el akarja üldözni.
Reynauld személye valamiféle tabunak számíthat, amit "feltétlen meg kellett változtatni a filmben", ez az egy logikus magyarázat van arra, hogy aki a könyvben egy céltudatos pap, az a személy a filmben egy gróf, a pap szerepében pedig egy fiatal bizonytalan fiú, aki Reynauld irányítása alatt áll. Úgy érzem a film egy kicsit másképp közelíti meg ezt a személyiséget, nem tűnik logikusnak a lépése, sokkal távolabbi, mint a könyvben, ahol még a végén sem enyhül meg, inkább elmenekül a faluból.
Vianne-ra visszatérve a Joanne Harris egy bonyolult, okos nőnek alkotta meg, aki sosem adja fel, a végtelenségig képes küzdeni az álmaiért, a film rendezője nem ismerteti meg eléggé a személyiségét, nem tárja fel az emlékeit, nem mesél az anyjáról, csak valamilyen "kamutörténettel" él, amit Harris meg sem írt. Vianne egyfajta misztikus képességgel bíró nő, ha úgy tetszik boszorkány, aki nem él a hatalmával. Képes lenne hatni az emberekre, kitalálni a vágyaikat, motiválni őket, mégsem teszi. Armande felfedezi benne ezt a hatalmat, úgy érzi, rokon lélekre talál.
Joanne Harris egy enyhén keresztény-ellenes világot teremtett, hiszen az intrikus egy pap, aki a vallási nézeteire hivatkozva próbálja megkeseríteni a nő életét, aki viszont nem jár templomba, és mindig emlékezteti a lányát arra, hogy az egyház a középkorban mennyi gaztettet követett el, embereket égettek máglyán, és aki nem értett velük egyet, megkínozták, és megölték. Talán ez a nézet késztette arra a film készítőit, hogy Reynauld szerepét megváltoztassák.
Roux-szal kapcsolatban is rengeteg a változtatás, Vianne életében ő egy nagyon fontos szerepet tölt be, viszont koránt sem olyan módon, mint ahogy azt a filmben láthattuk. Szerelmük beteljesedik, ám Roux nem marad a nő mellett, Josephine-t választja társául, aminek Vianne örül. A könyv végén kiderül, hogy Vianne gyermeket vár Roux-tól, és ez teljesen boldoggá teszi. A film e tekintetben más, Roux visszatér Vianne-hoz, és a szokásos sablon alapján boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Őszinte véleményem az, hogy ennél jobban el sem szúrhatták volna a filmet, sokkal értékesebb lett volna, ha nem írják át a történetet az "amerikai sablon" alapján. Érdemes elolvasni a könyvet, mielőtt valaki rászánná magát a film megtekintésére, sokkal nagyobb élményben lesz része, előforul, hogy utána csalódik a filmben.
