A világ leghíresebb brit titkosügynöke, a 007-es nem lenne más, mint egy érzéketlen dugógép, aki először lő, aztán kérdez?
Nemrégiben arra az elhatározásra jutottam, hogy ha már annyi filmet láttam életemben, hogy ha az mind egy pohár víz lenne, megoldaná egy afrikai falu vízhiányának problémáit legalább egy évre, akkor megnézek egy Bond-filmet, hogy megismerhessem végre a jó öreg Jamest.
Úgy gondoltam, Star Wars-osan megkeverve, kezdem a legújabbal, a Quantum csendjével (James Bond - The Quantum of solance 2008.), és aztán haladok visszafelé az időben, egyszerűen csak azért, mert ezt a filmet volt legegyszerűbb megszerezni, és nagyon szeretem Daniel Craig-et. Legalábbis eddig úgy volt. A történet előzményeit nem volt nehéz kitalálni: megölték a régi csaját, aki elárulta, először nem akar bosszút állni az előbbiek miatt, aztán mégis. A magánélet ezzel letudva. A titkosügynökösdi egy kicsit bonyolultabb, annak az előzményeire nem jöttem rá, így muszáj lesz megnéznem az előzőt is. Hurrá.
Igazából Bondról egy olyan kép volt eddig a fejemben, ahol folyamatosan Martinit iszogat elegáns partikon, angol gentleman módjára viselkedik a nőkkel, udvarias és jó társaság, ha kell, öltönyben akcióba lendül, csak akkor öl embert, ha nagyon muszáj, az ellenségeivel is tisztelettel bánik, elkapja a rosszfiúkat, és végül egy félmosollyal visszamegy az aktuális nőjéhez, és megkérdi : "Hol is tartottunk?".
Ezzel ellentétben kaptam egy olyan 007-est, aki megdug mindent, ami él és mozog, és jó mellei vannak, meghalt a nője, és még csak meg sem hatja a dolog, telelövöldözi az egész képernyőt, hideg kegyetlenséggel gyilkol mindenkit, aki az útjába áll, és még egy vacak félmosolyt sem ejt a másfél órás film egyik másodpercében sem, igazi mosolyról pedig ne is álmodjunk.
A film ezzel ellentétben egészen jó volt, akciódús, pörgős, izgalmas, látványos. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a 007-es legújabb kalandjáról van szó, akkor egészen élvezetes mozi lehetett volna. És lett is, csak Bond karaktere okozott szívfájdalmat nekem legalábbis és szerintem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Az előző Bondokról nem tudok sokat, lehet ők hozzák azt a figurát, aki a fejemben él 007-esként, de majd meglátjuk. Mondta a vak.
Ha tévedtem és az előző színészek olyan Bondot nyújtanak a közönségnek, mint amire először gondoltam, akkor feltétlen megírom, és visszavonom az első mondat kijelentéseit, ám addig még fenntartom ezt az álláspontomat.
2011. január 23., vasárnap
2010. május 16., vasárnap
Erőszakik
Rendezte: Martin McDonagh
Főszerepben: Colin Farrell, Brendan Gleeson, Ralph Fiennes, Clémence Poésy
Főszerepben: Colin Farrell, Brendan Gleeson, Ralph Fiennes, Clémence Poésy
Azt hiszem, ez a film a legjobb példa arra, az ember miért ne cím alapján válassza ki, melyik filmet tartja érdemesnek arra, hogy megnézze. Ugyanis a magyarok ismét brillíroztak. Nézzük a hazai címet: Erőszakik. Mit sugall? Egy hülye, értelmetlen baromságot, néhány gagyi és szánalmas poénnal, amin csak illemből nevet az ember, tartalmasabb gondolatokról pedig még csak ne is álmodjunk. Személy szerint valami Csupasz pisztolyhoz hasonló értékelhetetlen ratyiságra asszociálnék, ám szerencsére nem így van. Egy olyan meg nem nevezett filmes magazinban láttam egy pozitív cikket erről a filmről, aminek a véleményére adna az ember. Így gondoltam, megnézem. Jó döntés volt.
A film eredeti címe: In Bruges. Magyarul valahogy úgy hangzana: Brugesben. Nos ez a város a helyszíne a filmnek, majdhogynem az elejétől a végéig. Három különböző vélekedés körvonalazódik erről a helyről, mégpedig: Ray (Colin Farrell) rühell itt tartózkodni. Utálja a hely középkori hangulatát, nyomottságát. Ken (Brendan Gleeson) imádja a romantikus légkört, a kilátást, a hely kulturális emlékeit. Harry (Ralph Fiennes) egyenesen megőrül a városért, (szó szerint), a hattyúkért, a mesebeli Walt-Disney-világért, ami, megjegyzem, nehezen képzelhető el.
A történet igazából nem túl bonyolult. Ray és Ken bérgyilkosok, Harry a megbízójuk, aki amellett egy kicsit idegbajos. Ray baklövést követ el, Harry Londonból Bruges-be küldi őket, míg a kedélyek lecsitulnak. Legalábbis ez az ürügye az ott tartózkodásuknak. Azonban nemsokára kiderül, hogy Harrynek tervei vannak, méghozzá nem is akármilyenek. Kent megbízza, hogy ölje meg Rayt, amiért hibázott. A folytatást nem árulom el, de aki ezek alapján sejti a befejezést, azzal közlöm, hogy valószínűleg téved. A végkifejlet egész érdekes, helyrebillen az egyensúly, de hagy kérdéseket.
Azt hiszem, az angol humor mindenképp feldobta a filmet. Elsősorban Harry enyhén Guy Ritchie-s karaktere, trágár szövegei, a bedrogozott rasszista törpe, az arisztokrata beállítottságú fegyverkereskedő, a csinos, de vagány csajszi és a félszemű (vagyis azzá lett) őrült expasija, mind-mind a brit humor képviselői. Csak egy párbeszéd, hogy szemléltessem a Harry által képviselt figurát (16 éven felülieknek):
-Szóval jól érzi magát a fiú?
-Hát, én jól érzem magam. Ray nincs annyira oda érte.
-Mi?
-Csak nem biztos, hogy ez az ő világa.
-Mi az, hogy nem az ő világa?! Hogyhogy nem az ő világa?! Nem az ő világa, mi a faszt akarsz ezzel mondani?!
-Semmit, Harry.
-Az a város, olyan, mint egy ki-be kúrt tündérmese. Ez a kibaszott tündérmese nem az ő világa?! Az hogy lehet?! A csatornák, a hidak, a macskakövek, az a sok mesebeli lófasz hogy a faszomba ne lenne a világa valakinek, bazd meg!
-Azt akartam ezzel mondani, hogy...
-A hattyúk még megvannak?
-Igen, igen, megvannak.
-Hogy a faszomba nem az ő világa az a sok szájbabaszott hattyú?! Hogy a faszomba?!
Megjegyzem, ne várjunk Scorsesse-filmekbeli mély tartalmat, viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még néhány napig agyal az ember azon, mit is sugallt a film.
A film eredeti címe: In Bruges. Magyarul valahogy úgy hangzana: Brugesben. Nos ez a város a helyszíne a filmnek, majdhogynem az elejétől a végéig. Három különböző vélekedés körvonalazódik erről a helyről, mégpedig: Ray (Colin Farrell) rühell itt tartózkodni. Utálja a hely középkori hangulatát, nyomottságát. Ken (Brendan Gleeson) imádja a romantikus légkört, a kilátást, a hely kulturális emlékeit. Harry (Ralph Fiennes) egyenesen megőrül a városért, (szó szerint), a hattyúkért, a mesebeli Walt-Disney-világért, ami, megjegyzem, nehezen képzelhető el.
A történet igazából nem túl bonyolult. Ray és Ken bérgyilkosok, Harry a megbízójuk, aki amellett egy kicsit idegbajos. Ray baklövést követ el, Harry Londonból Bruges-be küldi őket, míg a kedélyek lecsitulnak. Legalábbis ez az ürügye az ott tartózkodásuknak. Azonban nemsokára kiderül, hogy Harrynek tervei vannak, méghozzá nem is akármilyenek. Kent megbízza, hogy ölje meg Rayt, amiért hibázott. A folytatást nem árulom el, de aki ezek alapján sejti a befejezést, azzal közlöm, hogy valószínűleg téved. A végkifejlet egész érdekes, helyrebillen az egyensúly, de hagy kérdéseket.
Azt hiszem, az angol humor mindenképp feldobta a filmet. Elsősorban Harry enyhén Guy Ritchie-s karaktere, trágár szövegei, a bedrogozott rasszista törpe, az arisztokrata beállítottságú fegyverkereskedő, a csinos, de vagány csajszi és a félszemű (vagyis azzá lett) őrült expasija, mind-mind a brit humor képviselői. Csak egy párbeszéd, hogy szemléltessem a Harry által képviselt figurát (16 éven felülieknek):
-Szóval jól érzi magát a fiú?
-Hát, én jól érzem magam. Ray nincs annyira oda érte.
-Mi?
-Csak nem biztos, hogy ez az ő világa.
-Mi az, hogy nem az ő világa?! Hogyhogy nem az ő világa?! Nem az ő világa, mi a faszt akarsz ezzel mondani?!
-Semmit, Harry.
-Az a város, olyan, mint egy ki-be kúrt tündérmese. Ez a kibaszott tündérmese nem az ő világa?! Az hogy lehet?! A csatornák, a hidak, a macskakövek, az a sok mesebeli lófasz hogy a faszomba ne lenne a világa valakinek, bazd meg!
-Azt akartam ezzel mondani, hogy...
-A hattyúk még megvannak?
-Igen, igen, megvannak.
-Hogy a faszomba nem az ő világa az a sok szájbabaszott hattyú?! Hogy a faszomba?!
Megjegyzem, ne várjunk Scorsesse-filmekbeli mély tartalmat, viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még néhány napig agyal az ember azon, mit is sugallt a film.
2009. november 9., hétfő
Kalandpark (Spoiler)
Rendezte: Greg Mottola
Szereplők: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Ryan Reynolds
Végre egy film, ami olyannak mutatja Amerikát, amilyen. Nem túloz, nem álmodozik, nem lebeg rózsaszín fellegek közt, ahogy azt az amcsi vígjátékoktól megszokhattuk. Minden bent van, amit Amerika próbál elfedni, pedig pont az teszi azzá, ami: fű, pia, szex, bulik, fiatalok túl korai függetlensége, hűtlenség, kicsapongás, vágyak kielégítésének vég nélküli hajszolása, és még lehetne sorolni.
A fiú, James karaktere egy kissé erőtlen, céltalannak tűnő, ám igazából csak gyenge elérni a céljait, mert nem bízik önmagában. A tinik fő problémája Amerikában, és talán a világ minden táján ez. Ritkán látjuk nevetni, észlelhető, hogy felnőtté válás küszöbén már nem épp rózsaszínben látja a világot.
A lány, Em ellenben céltudatos, keresi a boldogságot, kisebb-nagyobb sikerrel. Boldog gyermekkorral nem áldotta meg az Ég, elkeseredett, és emiatt gyakran olyat tesz, ami mindennek mondható, de helyesnek nem.
Ryan Reynolds is szerepet kapott a filmben, ami mindenképpen jobban állt neki, mint például a Nász-ajánlatban, a Mindenképpen talánban vagy a Csak barátokban, ahol közhelykaraktereket kellett megszemélyesítenie, és még csak nem is volt vicces. (Kivétel a Buliszerviz, ahol nagyon hozta a formáját.)
Ebben a filmben az általa alakított személy egy vidám, humoros nőcsábásznak tűnik, ám valójában egy szenvedő, vívódó, boldogtalan alak, aki titokban csalja a szőke, együgyűen buta feleségét, akit kénytelen volt elvenni. A lány, akivel érzelemmentes "csak szex" -viszonyt folytat, Em, aki időközben beleszeret Jamesbe, és nehezen tudja megszakítani a kapcsolatot a nála jóval idősebb hűtlen férjjel.
A konfliktus, ami várható a film végén James és Conell között, máshogy, békés, civilizált úton lett megoldva, mint ahogy más filmekben észlelhető. Ez a mű mindenképpen lassú, nyugodt, néhol már-már untató, de semmiképpen sem unalmas. Itt nem találkozhatunk kiabáló, ordítozó emberekkel, ami talán abból származtatható, hogy kiábrándultak az életből, ismerik az árnyékos oldalt, nem hisznek a változás jó hatásában.
Rengeteg helyen vígjátékként tüntetik fel, nyilván azok sorolják ebbe a kategóriába, akik csak az előzetest olvasták el a filmről:"1987-ben járunk. James az amerikai főiskolások nagy álmát készül megvalósítani, egy európai körutat. Sajnos a szülei nem lelkesednek ezért az ötletért, így James-nek magának kell előteremtenie az utazás költségeire valót. Kénytelen lesz elvállalni az elképzelhető legborzasztóbb nyári munkát egy vidámparkban." Ez alapján tényleg lehetne egy agyatlan "tiniknek tinikről"-féle baromság, de szerencsére nem az. Ha valaki nevetni szeretne, akkor nagyon rossz filmet választott, minden szempontból inkább felvilágosító, elgondolkodtató, melankolikus, kissé lehangoló, ám nagy hatású film. Realizmusa, őszintesége veteszik a valósággal.
Szereplők: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Ryan Reynolds
Végre egy film, ami olyannak mutatja Amerikát, amilyen. Nem túloz, nem álmodozik, nem lebeg rózsaszín fellegek közt, ahogy azt az amcsi vígjátékoktól megszokhattuk. Minden bent van, amit Amerika próbál elfedni, pedig pont az teszi azzá, ami: fű, pia, szex, bulik, fiatalok túl korai függetlensége, hűtlenség, kicsapongás, vágyak kielégítésének vég nélküli hajszolása, és még lehetne sorolni.
A fiú, James karaktere egy kissé erőtlen, céltalannak tűnő, ám igazából csak gyenge elérni a céljait, mert nem bízik önmagában. A tinik fő problémája Amerikában, és talán a világ minden táján ez. Ritkán látjuk nevetni, észlelhető, hogy felnőtté válás küszöbén már nem épp rózsaszínben látja a világot.
A lány, Em ellenben céltudatos, keresi a boldogságot, kisebb-nagyobb sikerrel. Boldog gyermekkorral nem áldotta meg az Ég, elkeseredett, és emiatt gyakran olyat tesz, ami mindennek mondható, de helyesnek nem.
Ryan Reynolds is szerepet kapott a filmben, ami mindenképpen jobban állt neki, mint például a Nász-ajánlatban, a Mindenképpen talánban vagy a Csak barátokban, ahol közhelykaraktereket kellett megszemélyesítenie, és még csak nem is volt vicces. (Kivétel a Buliszerviz, ahol nagyon hozta a formáját.)
Ebben a filmben az általa alakított személy egy vidám, humoros nőcsábásznak tűnik, ám valójában egy szenvedő, vívódó, boldogtalan alak, aki titokban csalja a szőke, együgyűen buta feleségét, akit kénytelen volt elvenni. A lány, akivel érzelemmentes "csak szex" -viszonyt folytat, Em, aki időközben beleszeret Jamesbe, és nehezen tudja megszakítani a kapcsolatot a nála jóval idősebb hűtlen férjjel.
A konfliktus, ami várható a film végén James és Conell között, máshogy, békés, civilizált úton lett megoldva, mint ahogy más filmekben észlelhető. Ez a mű mindenképpen lassú, nyugodt, néhol már-már untató, de semmiképpen sem unalmas. Itt nem találkozhatunk kiabáló, ordítozó emberekkel, ami talán abból származtatható, hogy kiábrándultak az életből, ismerik az árnyékos oldalt, nem hisznek a változás jó hatásában.
Rengeteg helyen vígjátékként tüntetik fel, nyilván azok sorolják ebbe a kategóriába, akik csak az előzetest olvasták el a filmről:"1987-ben járunk. James az amerikai főiskolások nagy álmát készül megvalósítani, egy európai körutat. Sajnos a szülei nem lelkesednek ezért az ötletért, így James-nek magának kell előteremtenie az utazás költségeire valót. Kénytelen lesz elvállalni az elképzelhető legborzasztóbb nyári munkát egy vidámparkban." Ez alapján tényleg lehetne egy agyatlan "tiniknek tinikről"-féle baromság, de szerencsére nem az. Ha valaki nevetni szeretne, akkor nagyon rossz filmet választott, minden szempontból inkább felvilágosító, elgondolkodtató, melankolikus, kissé lehangoló, ám nagy hatású film. Realizmusa, őszintesége veteszik a valósággal.
2009. augusztus 30., vasárnap
Csokoládé - Különbségek könyv és film között (Spoiler)
Manapság nagy divat könyveket filmmé adoptálni, de szerintem ennek nem kellene azzal járnia, hogy a történetet is teljesen megváltoztatják. Ma sem értem okát, miért volt szükség a végkifejletet totális átalakítására, így a film teljesen nyálas és valószínűtlen befejezéssel zárul.
A könyv izgalmas és egyedi világa Vianne és Reynauld párharcát tárja elénk, ami rengeteg újdonságot hoz mindkét fél életében. A nő úgy dönt, kislányával végre letelepedik egy faluban, Lasquenet-ben, megnyitja a csokoládéüzletét és feladja eddigi vándorló életét. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis itt is, mint minden helyen, megjelenik egy bizonyos "fekete ember", vagyis egy olyan személy, aki nincs vele egy véleményen, és mindenáron meg akarja változtatni, vagy éppenséggel el akarja üldözni.
Reynauld személye valamiféle tabunak számíthat, amit "feltétlen meg kellett változtatni a filmben", ez az egy logikus magyarázat van arra, hogy aki a könyvben egy céltudatos pap, az a személy a filmben egy gróf, a pap szerepében pedig egy fiatal bizonytalan fiú, aki Reynauld irányítása alatt áll. Úgy érzem a film egy kicsit másképp közelíti meg ezt a személyiséget, nem tűnik logikusnak a lépése, sokkal távolabbi, mint a könyvben, ahol még a végén sem enyhül meg, inkább elmenekül a faluból.
Vianne-ra visszatérve a Joanne Harris egy bonyolult, okos nőnek alkotta meg, aki sosem adja fel, a végtelenségig képes küzdeni az álmaiért, a film rendezője nem ismerteti meg eléggé a személyiségét, nem tárja fel az emlékeit, nem mesél az anyjáról, csak valamilyen "kamutörténettel" él, amit Harris meg sem írt. Vianne egyfajta misztikus képességgel bíró nő, ha úgy tetszik boszorkány, aki nem él a hatalmával. Képes lenne hatni az emberekre, kitalálni a vágyaikat, motiválni őket, mégsem teszi. Armande felfedezi benne ezt a hatalmat, úgy érzi, rokon lélekre talál.
Joanne Harris egy enyhén keresztény-ellenes világot teremtett, hiszen az intrikus egy pap, aki a vallási nézeteire hivatkozva próbálja megkeseríteni a nő életét, aki viszont nem jár templomba, és mindig emlékezteti a lányát arra, hogy az egyház a középkorban mennyi gaztettet követett el, embereket égettek máglyán, és aki nem értett velük egyet, megkínozták, és megölték. Talán ez a nézet késztette arra a film készítőit, hogy Reynauld szerepét megváltoztassák.
Roux-szal kapcsolatban is rengeteg a változtatás, Vianne életében ő egy nagyon fontos szerepet tölt be, viszont koránt sem olyan módon, mint ahogy azt a filmben láthattuk. Szerelmük beteljesedik, ám Roux nem marad a nő mellett, Josephine-t választja társául, aminek Vianne örül. A könyv végén kiderül, hogy Vianne gyermeket vár Roux-tól, és ez teljesen boldoggá teszi. A film e tekintetben más, Roux visszatér Vianne-hoz, és a szokásos sablon alapján boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Őszinte véleményem az, hogy ennél jobban el sem szúrhatták volna a filmet, sokkal értékesebb lett volna, ha nem írják át a történetet az "amerikai sablon" alapján. Érdemes elolvasni a könyvet, mielőtt valaki rászánná magát a film megtekintésére, sokkal nagyobb élményben lesz része, előforul, hogy utána csalódik a filmben.
A könyv izgalmas és egyedi világa Vianne és Reynauld párharcát tárja elénk, ami rengeteg újdonságot hoz mindkét fél életében. A nő úgy dönt, kislányával végre letelepedik egy faluban, Lasquenet-ben, megnyitja a csokoládéüzletét és feladja eddigi vándorló életét. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis itt is, mint minden helyen, megjelenik egy bizonyos "fekete ember", vagyis egy olyan személy, aki nincs vele egy véleményen, és mindenáron meg akarja változtatni, vagy éppenséggel el akarja üldözni.
Reynauld személye valamiféle tabunak számíthat, amit "feltétlen meg kellett változtatni a filmben", ez az egy logikus magyarázat van arra, hogy aki a könyvben egy céltudatos pap, az a személy a filmben egy gróf, a pap szerepében pedig egy fiatal bizonytalan fiú, aki Reynauld irányítása alatt áll. Úgy érzem a film egy kicsit másképp közelíti meg ezt a személyiséget, nem tűnik logikusnak a lépése, sokkal távolabbi, mint a könyvben, ahol még a végén sem enyhül meg, inkább elmenekül a faluból.
Vianne-ra visszatérve a Joanne Harris egy bonyolult, okos nőnek alkotta meg, aki sosem adja fel, a végtelenségig képes küzdeni az álmaiért, a film rendezője nem ismerteti meg eléggé a személyiségét, nem tárja fel az emlékeit, nem mesél az anyjáról, csak valamilyen "kamutörténettel" él, amit Harris meg sem írt. Vianne egyfajta misztikus képességgel bíró nő, ha úgy tetszik boszorkány, aki nem él a hatalmával. Képes lenne hatni az emberekre, kitalálni a vágyaikat, motiválni őket, mégsem teszi. Armande felfedezi benne ezt a hatalmat, úgy érzi, rokon lélekre talál.
Joanne Harris egy enyhén keresztény-ellenes világot teremtett, hiszen az intrikus egy pap, aki a vallási nézeteire hivatkozva próbálja megkeseríteni a nő életét, aki viszont nem jár templomba, és mindig emlékezteti a lányát arra, hogy az egyház a középkorban mennyi gaztettet követett el, embereket égettek máglyán, és aki nem értett velük egyet, megkínozták, és megölték. Talán ez a nézet késztette arra a film készítőit, hogy Reynauld szerepét megváltoztassák.
Roux-szal kapcsolatban is rengeteg a változtatás, Vianne életében ő egy nagyon fontos szerepet tölt be, viszont koránt sem olyan módon, mint ahogy azt a filmben láthattuk. Szerelmük beteljesedik, ám Roux nem marad a nő mellett, Josephine-t választja társául, aminek Vianne örül. A könyv végén kiderül, hogy Vianne gyermeket vár Roux-tól, és ez teljesen boldoggá teszi. A film e tekintetben más, Roux visszatér Vianne-hoz, és a szokásos sablon alapján boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Őszinte véleményem az, hogy ennél jobban el sem szúrhatták volna a filmet, sokkal értékesebb lett volna, ha nem írják át a történetet az "amerikai sablon" alapján. Érdemes elolvasni a könyvet, mielőtt valaki rászánná magát a film megtekintésére, sokkal nagyobb élményben lesz része, előforul, hogy utána csalódik a filmben.
2009. augusztus 11., kedd
A 10 filmről
Az előzőekben nem fűztem kommentárt egyik filmhez sem, viszont megjegyezném, hogy mindegyik kihagyhatatlan, kolosszális alkotás.
Ezekben a filmekben ne keressünk autós üldözést (habár a Batmanben láthatunk egyet), agyatlan humort, unalmas poénokat, varázslást, vagy csinibabákat, ne akkor jusson eszünkbe megnézni ezeket, amikor szórakozni támadna kedvünk. Ezek a filmek megváltoztatják az eddigi életszemléletünket, hacsak egy napra, vagy egy hétre is, de segítenek abban, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, és rádöbbenjünk, hogy vannak olyan emberi sorsok, amik sokkal rosszabbak, mint a sajátunk, így megtanuljuk értékelni azt, amit eddig természetesnek véltünk, és észre vesszük azokat az apró dolgokat, amik mellett korábban csak elsiklottunk.
Ezt hívom a filmek ideiglenes hatásának. Ugyanis bárhogy is szeretnénk, ez az utóérzet maximum egy hétig tart, még a legnagyobb érzelmeket sugárzó filmek sem tudják átlépni ezt a határt, mert a helyükbe új érzések kerülnek.
Viszont van néhány film, ami olyan mély nyomot hagy az emberben, mint a Bakancslista, aminek az úgynevezett utóérzete már teljesen elmúlt, de én magam is elkezdtem írni egy bakancslistát, és mára már el sem hiszem, mennyi őrültséget megtettem a lista kedvéért. Egyébként javasolom mindenkinek, akinek unalmasan telnek a hétköznapjai, mert azt hiszem, ennek segítségével megtanulja majd élvezni az életet, és garantáltan nem fogja megbánni bármekkora őrültséget is művelt emiatt.
Ezt hívom a filmek ideiglenes hatásának. Ugyanis bárhogy is szeretnénk, ez az utóérzet maximum egy hétig tart, még a legnagyobb érzelmeket sugárzó filmek sem tudják átlépni ezt a határt, mert a helyükbe új érzések kerülnek.
Viszont van néhány film, ami olyan mély nyomot hagy az emberben, mint a Bakancslista, aminek az úgynevezett utóérzete már teljesen elmúlt, de én magam is elkezdtem írni egy bakancslistát, és mára már el sem hiszem, mennyi őrültséget megtettem a lista kedvéért. Egyébként javasolom mindenkinek, akinek unalmasan telnek a hétköznapjai, mert azt hiszem, ennek segítségével megtanulja majd élvezni az életet, és garantáltan nem fogja megbánni bármekkora őrültséget is művelt emiatt.
2009. július 30., csütörtök
10 komoly film
10 elgondolkodtató film, amit feltétlen látni kell az életben:
1. A bakancslista (The Bucket List, 2007) - rendezte: Rob Reiner Fsz: Jack Nicholson, Morgan Freeman
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/A-bakancslista--f19962
2. A szabadság útjai (Revolutionary Road, 2008) - rendezte: Sam Mendes Fsz: Leonardo DiCaprio, Kate Winslet
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/A-szabadsag-utjai--f21747
3. Equilibrium - Gyilkos nyugalom (Equilibrium, 2002) - rendezte: Kurt Wimmer Fsz: Christian Bale, Sean Bean
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Equilibrium-Gyilkos-nyugalom--f10034
4. Good Will Hunting (1997) - rendeze: Gus Van Sant Fsz: Robin Williams, Matt Damon, Ben Affleck
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Good-Will-Hunting--f1118
5. Alpha Dog (2007) - rendezte: Nick Cassavetes Fsz: Emile Hirsch, Justin Timberlake, Bruce Willis
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Alpha-Dog--f18241
6. Vanília égbolt (Vanilla Sky, 2001) - rendezte: Cameron Crowe Fsz: Tom Criuse, Penélope Cruz, Cameron Diaz
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Vanilia-egbolt--f12001
7. Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button, 2008) - rendezte: David Fincher Fsz: Brad Pitt, Cate Blanchett
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Benjamin-Button-kulonos-elete--f23296
8. Legenda vagyok (I Am Legend, 2007) - rendezte: Francis Lawrence Fsz: Will Smith
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Legenda-vagyok--f19086
9. A tégla (The Departed, 2006) - rendezte: Martin Scorsese Fsz: Leonardo DiCaprio, Matt Demon, Jack Nicholson
10. Batman - A Sötét Lovag (Batman: The Dark Knight, 2008) - rendezte: Christopher Nolan Fsz: Christian Bale, Heath Ledger
Tartalom: http://filmkatalogus.hu/Batman-A-Sotet-Lovag--f20221
Ez a lista nem jelöl fontossági sorrendet. Rengeteg filmmel lehetne folytatni a sort, ezek csak példák arra, hogy még vannak olyan filmek napjainkban, amiket érdemes megnézni.
2009. július 25., szombat
Az első blogom
Üdvözlök mindenkit!
Életemben először írok blogot, vagy egyéb számítógépen kezelhető naplót. Véleményem szerint roppant bonyolult találni egy olyan megbízható és ingyenes blog rendszert, ami könnyen kezelhető és egyértelmű a használata. Próbálkoztam a blog.hu-n is, nagyon sokan ajánlották a megbízhatósága miatt, őszintén szólva az sem derült ki számomra, kell-e fizetnem érte. Órák óta az az egy kérdés foglalkoztat, mennyivel könnyebb lenne az élet, ha a média nem próbálná kis kapukkal folyton átverni az egyszerű felhasználókat.
Dühítő, hogy néhány ember mire képes pusztán azért, hogy némi plusz pénzhez jusson. De ebbe ne menjünk bele, aki néz TV-t, olvassa a híreket, azt az embert nem kell tájékoztatnom, aki pedig média vakságban szenved, annak csak azt tudom mondani, ne higgyen el mindent, amit mondanak neki.
Úgy tűnik, csak úgy úszhatjuk meg azt, hogy "átverjenek", ha odafigyelünk dolgokra, és összeszedünk minden információt, mielőtt határozott döntést hozunk.
Az igazság viszont az, hogy a média nem ver át minket a szó szoros értelmében, mert minden ott van, csak nincs időnk arra, hogy rendesen utánanézzünk a dolgokat, és csak a nagy betűket olvassuk el.
Ha megfontoljuk a dolgot, kisebb az esélye, hogy hasonló történik velünk.
Mára búcsúzom, legközelebb egy kicsit light-osabb témával folytatom.
Dühítő, hogy néhány ember mire képes pusztán azért, hogy némi plusz pénzhez jusson. De ebbe ne menjünk bele, aki néz TV-t, olvassa a híreket, azt az embert nem kell tájékoztatnom, aki pedig média vakságban szenved, annak csak azt tudom mondani, ne higgyen el mindent, amit mondanak neki.
Úgy tűnik, csak úgy úszhatjuk meg azt, hogy "átverjenek", ha odafigyelünk dolgokra, és összeszedünk minden információt, mielőtt határozott döntést hozunk.
Az igazság viszont az, hogy a média nem ver át minket a szó szoros értelmében, mert minden ott van, csak nincs időnk arra, hogy rendesen utánanézzünk a dolgokat, és csak a nagy betűket olvassuk el.
Ha megfontoljuk a dolgot, kisebb az esélye, hogy hasonló történik velünk.
Mára búcsúzom, legközelebb egy kicsit light-osabb témával folytatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)